A magyar művészeti szcéna idei körképe kétarcú. Egyszerre látjuk a bőség zavarát és szembesülünk veszteségekkel, mint a Paksi Képtár bezárása, a kalocsai Nicolas Schöffer-gyűjtemény ellehetetlenülése, vagy az MNB Gyűjtemény szétdarabolása.
Még mindig érvényes Barabás Márton 2001-ben adott interjújának helyzetértékelése a kortárs művek sorsának bizonytalanságát illetően: jó részükre kallódás, megsemmisülés vár. Utólag végigtekintve a vállaltan szubjektív válogatáson, a közös nevező az, hogy mennyire vagyunk képesek megbecsülni értékeinket. Találunk aggodalomra okot adó fejleményeket, de sikertörténeteket is.
10. Lukácsi László: Glass in Context, Nemes Galéria, Budapest, 2025. 08. 01 – 2025. 09. 05. Kurátor: Borbás Dorka
Az autonóm üvegművészet csak a rendszerváltás után vált nálunk jelentősebbé, paradox módon a nagy üveggyárak bezárásának köszönhetően.
Bohus Zoltán tanítványaként Lukácsi László is részben ezen kényszerítő körülmény miatt fordult az üvegszobrászat felé.
Legyezőt formázó, hidegen ragasztott, csiszolt síküveg- és tükörműve 2010-ben Japánban a kanazavai nemzetközi üvegművészeti versenyen arany díjas lett.
Azóta a forma védjegyévé vált, Gopcsa Katalin művészettörténész ezért is nevezte el Homo flabellumnak, azaz legyező embernek. A családi vállalkozásként létrejött tárlat kurátora a művész felesége, a szintén szakmabeli Borbás Dorka, illetve fiuk, Lukácsi Boldizsár is bemutatkozott autonóm alkotóként. A szervezés szakmai partnere pedig a kortárs magyar üvegművészet nemzetközi jelenlétét támogató Bohus-Lugossy Alapítvány. Ekként a tárlaton nemzetközi üvegművészek (Toots Zynsky, Dale Chihuly amerikai, Stanislav Libensky cseh) alkotásai is helyet kaptak. A magyar üvegszobrászatot megteremtő és nemzetközi hírnévre vivő Bohus Zoltán-Lugossy Mária művészházaspár hagyatéka úgy tűnik, tavaly novembertől otthonra talált a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, ahol Az üveg alkímiája című kiállítás keretében láthatunk válogatást gyűjteményükből.
Veszprém ezzel felkerült a magyar üvegművészet térképére,
a Hefter László és fia, Brunó által vezetett pannonhalmi Hefter Galéria és Stúdió mellé. Budapest viszont lekerült erről a térképről, miután az egyetlen üvegművészeti galéria, a Kiskép bezárt. Csak remélhetjük, hogy egykori tulajdonosa, az üvegművészet elkötelezett híve, Koós Ágnes kurátorként tovább folytatja az évenkénti GlassSprings üvegművészeti seregszemle szervezését.
9. Az alázat érintése – Válogatás Kemény Gyula gyűjteményéből, Bibliamúzeum, Budapest, 2025. 09. 19 – 2025. 11. 25. Kurátor: Horváth Gyula
Az alázat érintése – szubjektív válogatással – közel ötven műtárgyat tárt a látogatók elé Kemény Gyula gyűjteményéből. A restaurátor Kemény abban az időben kezdett el behatóan foglalkozni a nagybányai és a nagybányai neósok műveivel, amikor az erdélyi magyar festészet még felfedezés előtt állt. A nagybányaiak között nemcsak a közismert alkotók kaptak helyet, mint az alapító Iványi Grünwald Béla vagy a neós Boromisza Tibor, Czigány Dezső, Perlrott-Csaba Vilmos, Ziffer Sándor, de olyan kevéssé ismert művészek is, mint Jándi Dávid, Pechán József vagy Korda Vince. Később Kemény érdeklődése azok felé irányult, akik a századfordulón, illetve a század első felében,
Párizst megjárva hozták haza a friss levegőt és alkotói látásmódot,
megalapozva ezzel a modern magyar festészetet. Így váltak a gyűjtemény meghatározó részévé a Nyolcak (Berény Róbert, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) munkái. Emellett erőteljesen jelen vannak az alföldi iskola (Kecskemét, Szolnok) jeles képviselőinek (Aba-Novák Vilmos, Nagy István, Perlmutter Izsák, Tóth Menyhért) alkotásai is.
A neósok, Nyolcak művei a szentendrei Czóbel Múzeum Mágikus kör című tárlatán is markánsan képviseltetik magukat, mivel maga Czóbel mindkét csoportban katalizátor szerepet töltött be, ahogy közös még a két kiállításban a gyűjtői attitűd vizsgálata is.
A mikrociklusokból felépülő Az alázat érintése szintén magáról a gyűjtőről mesél.
Arról, hogy gyűjteménye kialakításakor miként párosult Kemény Gyulánál a művészi érzékenység és a magas fokú szakmai tudás. Ez a minőség iránt elkötelezett gyűjtői szenvedély a legjelentősebb hazai kortárs gyűjtőnek, a Somlói-Spengler házaspárnak is etalonként szolgált, amikor saját gyűjteményüket létrehozták.
8. A Merkúr pereme, FMC Művészetmalom, Szentendre, 2025. 07. 13 – 2025. 11. 30. Kurátor: Bodonyi Emőke
A Merkúr naprendszerünk legbelső és legtitokzatosabb bolygója, amely ezért sokféle jelentésben, gondolatisággal, médiumban jelent meg a tárlaton.
A kiállító művészek egy része a mitológiai alak különböző dimenzióira reflektált. Fodor János fotósorozata, az Átkelő, a szentendrei 11-es út gyalogos átkelőinek zászlói Merkúrra mint az utazók védelmezőjére utalt. Fodor János Hermész, pszichopomp – lelkek kalauza; Pacsika Rudolf kinetikus forgóajtó objektje, a Replacement – Symbolum Collider (Csere – Jelképes részecskegyorsító); Csontó Lajos Félreértés című színezett analóg fotogramja vagy Vincze Ottó Üzemzavar hangintstallációja Merkúrhoz mint a rábeszélés mesteréhez, a kereskedők védőszentjéhez kapcsolódott. Az istenek fürgelábú hírvivője szabadon járhat az isteni és az emberi szférák között, látható és láthatatlan világok összekötőjeként. Csontó Lajos videómunkája a hajléktalanságot fókuszba állítva a társadalmi láthatatlanságra mutat rá. Nagy Barbara A melankólia elrejtése című munkájában több médiumon keresztül, táblaképen, videómunkában, installációval vizsgálja a láthatóság és láthatatlanság festészeti problematikáját, Dürer Melankólia metszetéből kiindulva. A kiállítás másik vetülete
a Merkúrnak, e titokzatos bolygónak a megismeréséhez, illetve az űrhöz mint a végtelen teljességhez kapcsolódik.
Deim Balázs experimentális fotói az exponálási idők kitágításával vagy leszűkítésével egyszerre rezonálnak az űrutazás és a láthatóság-láthatatlanság kérdéskörére. Több alkotó a keleti filozófiák spirituális aspektusából közelített az űr témájához: Lois Viktor After Nirvana című hangszerszobra, Márkus Péternek a három őselem (víz, föld, levegő) és a világegyetem teljességét képviselő magasztos hindu Om tamil írásjeleit formázó színezett hungarocellszobrai és Martin Henrik hindu legendára épülő Sakti-sorozata. Míg Richter Sára textilművész a zsidó-keresztény kultúra felől idézi meg az univerzum keletkezéstörténetét a Teremtés hét doboztárgyán, illetve a Verbum (Ige) textilinstallációján keresztül.
7. Kert. Az élet lehetősége, Hungarian Art and Business, Budapest, 2024. 12. 01 – 2025. 02. 16. Kurátor: Vékony Délia
A kert a természet ember által domesztikált darabja, ezért jól megragadható rajta keresztül ember és természet sajátos viszonya, amely a természet leigázására való emberi törekvés és a természet zabolátlansága közti feszültségből fakad. A Kert. Az élet lehetősége öt szekcióra osztva az ezen ellentétből eredő kölcsönhatásokat járta körül: Születés és pusztulás, A kert mint küzdelem helyszíne, Amikor a természet találkozik a technológiával, A feminin szentség, Szent kert.
David Claerbout belga művészt honfitársa, René Magritte A fény birodalma című sorozata inspirálta Madárkalitka című filmje megalkotására, amelyben a kert egyszerre a születés és halál helyszíne. A szekvenciaként ismétlődő történet a természet örök körforgásának imitációja, míg az ismétlődések apró hangsúlyeltolódásai rávilágítanak arra, hogy minden létállapot egyszeri és megismételhetetlen. De a kert a küzdelem helyszíne is, amelyet az ember utilitárius szemlélete oszt jó és rossz harcára. A Sztefanu Marina-Fülöp Gergő szerzőpáros installációjában szatirikusan reflektált erre a dichotómiára, amikor a kertek legádázabb ellenségét, a csupaszcsigát a 300 című film spártai harcosaival állították párhuzamba. A Muntean-Rosenblum alkotópáros, akiknek több munkáját ősszel az Einspach Czapolai Fine Artban is láthattuk, Richard Hamiltonhoz (Puha rózsaszínű tájkép) hasonlóan a magazinok világát idézi meg, de érzelmeiktől, érzekiségüktől, sőt sokszor nemüktől is megfosztott modelljeik már korunk divatvilágának termékei.
A kert mint szakrális tér zömében női alkotóknál jelenik meg.
Ide sorolható Gáspár Annamária bizánci ikonok ihlette hímzett textilmunkája, a cseh Tereza Tomanova batikképei, Borbás-Tóth Marica és Tóth Annamária Rita batik hatású festményei. Koleszár Kata dekoratív, síkban tartott virágcsendéletein a hagyományos perspektíva ellen dolgozik. A képről ledőlni készülő virágcserepei nyugtalansággal töltenek el, hasonlóan John McAllister fauvos hatású tájképeihez, amelyek csak első pillantásra hatnak derűsen, hosszasabban szemlélve, kirobbanóan erős fényhatásaikkal fenyegető érzést keltenek, mintha futótűz vagy atomvillanás zajlana. Az amerikai alkotó munkáival a tárlat vissza is kanyarodott a nyitófilm gondolatiságához, rámutatva a természet örök körforgására, de egyben folytonos megújulására is.
6. Szférák között, Művészet és tudomány – Válogatás a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből, Várkert Bazár, YBL6 Művészeti tér, Budapest, 2025. 01. 25 – 2025. 05. 11. Kurátor: Dr. Mészáros Flóra
Az akkoriban új médiumnak számító fotó térhódítása és a XX. század tudományos-technikai forradalma a művészet szerepét is átértékelte. Korunk alkotói már nem elégednek meg a világ hűséges leképezésével, sokkal inkább az alkotás folyamatának különböző szempontú analízisére törekszenek.
A Szférák között ezért különféle tudományterületeket középpontba állítva vette végig művészet és tudomány kapcsolatát: műszaki-mérnöki tudományok, számítástechnika, biológia, kémia, fizika, matematika, nyelvtudomány, természet és örökségvédelem témaköreit érintve. Több alkotó két területhez is kapcsolódott, ám négyen (Szentpétery Ádám, Lantos Ferenc és a Fajó János-Mengyán András testvérpár) kiemelt helyet kaptak a kiállításon, mivel az ő művészi kutatásaik számos tudományterületre kiterjedtek.
A Szférák között reprezentatív jellegét jól tükrözi a médiumok sokszínűsége mellett az alkotók életkorának széles spektruma is.
Az ’50-es évek és a rendszerváltás között több hullámban induló neoavantgárd művészektől (Bak Imre, Bullás József, Csáji Attila, Frey Krisztián, Hantai Simon, Jovanovics Tamás, Konok Tamás, Lantos Ferenc, Major Kamill, Reigl Judit) az ezredfordulón feltűnő középgenerációig terjed a sor. Ez utóbbi alkotók többsége az MNB gyűjtemény másik bemutatkozásán, a Ludwig Múzeum Y-profil című kiállításán is szerepelt. A Ludwig tárlata viszont kifejezetten rájuk, a mai Y-generációra fókuszált. Ennek a nemzedéknek a közös jellemzője, hogy nem köthető egyetlen markáns irányzathoz, stílushoz, így a tárlat is globális művészeti problémafelvetések felől (női szerep és testkép reprezentációi, környezet iránti érzékenység, fogyasztói attitűd elutasítása, popkulturális hatások, poszthumán és disztópikus jövőkép) közelítette meg a nemzetközi szcénába beágyazott Y-generáció műveit. A sok pénzből, de még több szakértelemmel felépített nemzetközi jelentőségű kollekciót idén két nézőpontból láthattuk, a gyűjtemény felszámolásával azonban, úgy tűnik, utoljára.
5. Tornyok, arcok, maszkok – Vajda Lajos művészete, FMC Vajda Múzeum, Szentendre, 2025. 04. 17 – 2026. 01. 04. Kurátor: Szabó Noémi
A 2023 áprilisában újranyitott Vajda Múzeum alapkoncepciója szerint évente változó kiállítással kísérli meg felfejteni Vajda életművének korszakait, feltárni annak a korabeli művészeti áramlatokkal való összefüggéseit, illetve bemutatni a művész munkásságával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket.
Idén a Tornyok, arcok, maszkok című kiállítás időrendben vezet végig az életművön, bár három kiemelt téma köré szerveződve, ezáltal a kronologikus és tematikus koncepció egy sajátos ötvözetét kapjuk. A három témakört három, Vajda életét, művészetét meghatározó szellemi alkotótárs visszaemlékezései segítenek megvilágítani. Vajda Júlia nemcsak a művész felesége volt, hanem egyben alkotótársa, később Vajda hagyatékának őrzője és gondozója. Bálint Endre Korniss Dezső mellett Vajda legbensőbb baráti köréhez tartozott, akivel az azonos művészeti felfogás mellett rokoni kapcsolat is összefűzte, miután feleségeik által sógorságba kerültek.
Végül Kállai Ernő, művészettörténész, műkritikus az elsők között ismerte fel a Vajda-életmű jelentőségét.
A tárlat egyik legrejtélyesebb képe a Rajzmontázs fekete arcú Krisztus-alakkal (1937), ahol már a nézőpont sem egyértelmű. Sokáig a kép fő motívumának a keresztre feszített Megváltót tartották, míg a mostani kiállításon a 180 fokban elforgatott képen a kettős portré, Vajda és filozófus barátja, Szalai Lajos arcképe került a középpontba. Pető István franciaországi letelepedésének első éveiben kezdett párbeszédet Vajda műveivel. A Várfok Galéria legfrissebb sorozatában saját képi világába építi be a Vajdától vett vizuális idézeteket, akár monotípiaként, akár szénnel belerajzolva a kései szénrajzok motívumait, így alkotva kettős portrékat a szentendrei mesterrel. Pető életművének hazai megismertetését a Várfok Galéria mellett a művész hazai barátaiból, gyűjtőiből szerveződő Pető Art Circle segíti, kettejük közös munkája az idei két jubileumi kiállítás: Idővonal – Pető/70 (Tihanyi Bencés Apátság) és Kettős Arckép/Double Visage (Várfok Galéria).
4. Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2025. 07. 17 – 2025. 09. 27. Kurátorok: Bojtos Anikó, Sturcz János, Szabó Noémi; Barcsay Jenő: Látványból szerkezet, FMC Kmetty Múzeum. Szentendre, 2025. 06.22 – 2027.01.03., Kurátorok: Iberhalt Zsuzsa, Szabó Noémi
Tavaly ünnepeltük Barcsay Jenő születésének 125. évfordulóját. Az emlékév kapcsán a szentendrei Ferenczy Múzeum Centrum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem számos rendezvénnyel, köztük két életműkiállítással emlékezett meg a 20. századi magyar festészet egyik meghatározó alakjáról. A két tárlat kettős fénytörésben, de együttesen rajzolta meg a több korszakot felölelő szentendrei mester pályaképét.
A szentendrei Kmetty Múzeum (a bezárt Barcsay Múzeum felújítása az évfordulóra is ígéret maradt) Barcsay Jenő: Látványból szerkezet című kiállítása javarészt a Ferenczy Múzeum anyagára támaszkodva, tematikus egységekre bontva mutatta be az életművet: perspektíva és nézőpont, emberi alak helye és szerepe, archaikus motívumok és a kép belső szerkezetének porblémaköréből kiindulva. A mini tárgycsoportokból építkező tárlat, amely azonos tematikájú, ám eltérő időben keletkezett alkotásokat helyezett egymás mellé,
izgalmas lehetőséget nyújtott arra, hogy megfigyelhessük a művészi pálya fejlődési ívét, a látásmód alakulásának különböző stációit.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlatában a kronologikus és tematikus rendezési elv keveredett. A számos köz- és magángyűjtemény anyagából válogatott, több eddig ismeretlen ritkaságot tartalmazó kiállítás egyrészt időrendben követte végig Barcsay pályáját a korai posztromantikus indulástól az utolsó korszak letisztult, szinte monokróm absztrakciójáig, másrészt kiemelten foglalkozott a szentendrei mester mozaikművészetével és anatómiatanári tevékenységével, amelynek csúcspontja az 1953-ban megjelent Művészeti anatómia, ez a máig nélkülözhetetlen kézikönyv.
3. Nemes Anna: Metanoia, Várfok Galéria, Budapest, 2025. 05. 15 – 2025. 07. 05. Kurátor: Czimer Dalma, Endrész Aliz, Kecze Zsófia
Nemes Anna érdeklődésének fókuszában test- és fiatalságkultuszos korunk szépségeszményének és az idő okozta testi romlandóság feszültségének ellentmondásos kapcsolata áll. Szuperhősök iránti gyermekkori rajongása vezette el a női testépítők világába, akik önkifejezési formaként saját testüket használják fel médiumként. Hasonlóan a művészi testábrázolásokhoz, csak ők önmagukat formálják át a lehető legtökéletesebb alkotássá.
De míg az antik testkultusz márványba faragott emlékművei a test és a szellem egységére épültek, ezáltal teremtve meg az időtlen szépséget, addig
a kortárs női testépítők szoborrá kigyúrt teste pont arra világít rá, milyen vékony a határ az építés és rombolás, az alkotás és pusztítás között.
A 2022-es Egyszerűen bonyolult a test múlandóságára, romlandóságára fókuszált, szinte fekete, monokróm művekkel. E sorozatból láthattunk párat a Várfok Galéria tárlatával párhuzamosan futó Fiatalság/öregség kiállításon (Tér-Kép Galéria), ahol Nemes Czene Mártával, Verebics Ágnessel és Kmety Annamarival együtt állított ki. A mostani Metanoia című tárlat egyszerre emlékeztet a korai testkultuszos munkákra, ugyanakkor egyfajta visszafordulás az elmúlt korok művészete felé. Legfrissebb munkái felfoghatók régészeti feltárásként is, megidézve az antik művészetben gyökerező, majd a reneszánsszal az európai művészetbe visszatérő testábrázolást. Az anatómiai hűségű munkák magas szintű festészeti technével párosulva
Michelangelo vagy Bernini szobrainak lenyűgöző hatását vizualizálják a szemlélőben.
Ugyanakkor a sorozatcímek (Posthuman Composition, Possible Narrative, Postumusity) alapján kitapintható, hogy Nemes Anna munkái a kortárs művészetben egyre elterjedtebb poszthumanizmus irányából is értelmezhetők. Egyszerre lakozik bennük a tökéletes, klasszikus szépségideál, ugyanakkor torzszülöttségük nyomasztó, akár a mai kor női testépítői, akik női mivoltukat, lágy, kerekded idomaikat áldozzák fel a férfiasan izmos, tökéletes test eléréséért.
2. Csillagjáró – Keresztes Dóra grafikusművész kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 2025. 10. 17 – 2026. 01. 11. Kurátor: Garami Gréta
A Csillagjáró című kiállítás három szekcióra fűzte fel Keresztes Dóra sokszínű művészetét: a mágikustól, az archaikus kultúrák mítoszaitól (Ősi világképek között) a lírai érzékenységen át (Mozgóképbe formált költészet) a keresztény, ezen belül is a református vallás letisztult művészetéig (Mélységből kiáltok hozzád, Uram).
Az első szekció három, első pillantásra eltérő, ám mégis közös gyökerű témára épült. Tükröződött benne az Erdélyi János inspirálta ars poetica: „Európa és Ázsia között hídnak lenni, s talán még inkább mindkettővel összefüggő szárazföldnek.” Így kerülhettek egymás mellé a Parasztdekameron archaikus magyar népi kultúrát a középkor művészetével ötvöző linómetszet illusztrációi az őshaza mítoszainak világát megidéző Sámánforgó nemezelt textilmunkájával és a köréje rendezett Hét sámánhívás linómetszeteivel. Mellettük pedig ott sorakoznak a legfrissebb munkák,
a gouache-sal készült Asztrál mítoszok és Immagináció sorozatai, az északi népek művészetéből merítve.
A második szekció két ellentétes világot tárt a látogató elé. Egyik oldalon a Narziss és Goldmund, valamint Faludy Villon-átköltéseinek linómetszet illusztrációi, másik oldalon a három animációs film, a két gyerek (Holdasfilm, Egyedem-begyedem) és a felnőtt (Garabonciák). Ez utóbbi animáció folyamatos áttünésekre épülő, mágikus képi világával a De profundisban kiteljesedett „morfózis” animációs technika megelőlegezője. De nemcsak a képekkel, hanem a mozgással, a színekkel is játszik a film, a hideg és meleg tiszta színek állandósult párosításával.
A harmadik terem a művész szakrális munkáira fókuszált:
a budakeszi Határon Túli Magyarok Református Emléktemplom belsőépítészeti munkájára, amely az erdélyi református templomok kazettás mennyezeteinek formakincséből merítkezett, a De profundis című animációs filmre és a Zsoltár minden időben illusztrációira. A kiállítás summázataként a Jézus születéstörténetét Marc Chagall-i szürrealista látványvilággal megidéző animációs film, a Virágnak világa, világnak virága (2017) zárta a sort. Ez az animáció a Magyar Zene Házában is főszerepet kapott. Egy pop-up kiállítás keretében a kézzel készült akvarell-fázisrajzokon keresztül betekintést nyerhettünk a film születésének műhelytitkaiba, illetve a Hangdóm Pannónia antológia előadásán új nézőpontból merülhettünk el a film látványvilágában.
1. Bálványállítás – El Kazovszkij kiállítása, Godot Galéria, Budapest, 2025. 09. 11 – 2025. 11. 15. Kurátor: Kozák Gábor
El Kazovszkij (1948-2008) a kortárs magyar művészeti élet megkerülhetetlen alakja. Jól jelezte ezt a Magyar Nemzeti Galéria posztumusz tárlatának, A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/mű (2015/16) sikere is.
Bár a Godot Galéria szerény tere nem vetekedhet a Nemzeti Galéria méreteivel, Kozák Gábor kurátornak sikerült az alkotópálya minden szegmensét felvillantani, jó érzékkel kiválogatva a hatalmas életmű jelentősebb alkotásait, a főiskolai kollázsoktól, rézmetszetektől és a korai lírai munkáktól kezdve a ’80-as, ’90-es évektől kiteljesedő művészi pálya különböző médiumokban (táblakép, doboz-mű, installáció, applikációs mű) létrehozott alkotásaiig. Méghozzá olyan gyűjtemények anyagából válogatva, amelyeknek tulajdonosai többnyire személyes, baráti viszonyt ápoltak a művésszel. A képek mellett
El Kazovszkij számos interjújából válogatott szövegrészletek teszik teljessé a kiállítást, illetve segítenek elmerülni világában.
A figurális festő El Kazovszkij magánmitológiájának alakjaival (balerina, hattyú, az egyiptomi Anubiszra emlékeztető vándorállat, kaszás angyal, Vénusz, Janus-fejek) népesítette be műveit, a médiumok sokszínűsége ellenére is koherens összművészeti világot teremtve, hasonlóan a baletthez, amelyben keveredik a dráma, a zene, a tánc és a látványvilág. Az orosz származású El Kazovszkij gyermekkorától fogva rajongott a klasszikus balettért. A vállaltan transznemű művész szemében, akit főiskolás kora óta intenzíven foglalkoztatott a nemi identitás kérdése, a balett egyet jelentett a nőies és férfias karakterjegyeket magába olvasztó szép, érzéki test színrevitelével. A Dzsan-panoptikum előadásai mellett El Kazovszkij magánmitológiájának képzőművészeti összegzéseként tekinthető az a nagyszámú képregényvariáció is, amely Vajda Lajos két 1936-os ceruzarajzát háttérként felhasználva készült. A Vajda-lapokon El Kazovszkij
hol kevésbé, hol egész erősen uralta le az előképét, olykor már szinte saját elbeszélésének színpadává alakítva át Vajda rajzait,
saját szereplőivel népesítve be az adott alkotást. Ugyanez a gondolat munkál a két papírfrízben is. 2002-ben a Karinthy Szalonban készítette el első széles papírszalagra festett festményfolyamát, majd 2007 karácsonyán a Bartók B32 Galéria nagytermének hosszanti falán utolsó munkájaként megismételte ezt a sorozatot. A Godot Galéria kiállításának egyik unikuma, hogy mind a két papírfrízből sikerült két-két képet kiállítani, így módunkban állt megfigyelni a két munka közötti eltéréseket és azonosságokat.
A borítóképet Pótor Barnabás készítette.
